Balatonra menet a vonaton olvastam egy cikket, amiben Mester Tamás nyilatkozott az életéről. A palit nem igazán bírtam, így ellapoztam. Aztán mintegy véletlen szerűen, a szél vissza lapozta az újságot arra az oldalra. Én meg gondoltam, hosszú még az út, mit veszítek azzal ha elolvasom!?
Hát mit veszítettem volna? Sokat. Tomika drága olyan dolgokat mondott hogy csak lestem zavarodottságomban. Idézek pár szót, nem szó szerint: " Ha valamit akar az ember, de úgy istenigazából, azt el kell engedni. Ha a sors is úgy akarja, megkapod. Nem kell görcsösen áhítozni a hőn szeretett ember, vagy dolog iránt, hagyd hogy jöjjön minden úgy ahogy kell. " Na puff. Okés, most akkor mivaan? Annyit olvastam ezekről a témákról, de mindenhol azt írták hogy csak akarni kell. Most akkor akarjak vagy ne akarjak? Szerintem nem akarok akarni. Valószínű hogy megtanítom magam arra, hogy hogyan kell nem akarni.