Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum újra meg újra csalódok bennük.

Az ember újra meg újra csalódik. Mindig olyanokban, akiket a legjobban szeret. Kezdem megszokni ezt az érzést. És a legrosszabb, vagy legjobb, nem is tudom melyik .. NEM fáj! Nem fáj hogy ott kell hagynom magam mögött azt az embert. Mert tudom hogy nem véletlen nincs benne a jövőmben.

Egy kis AC/DC hogy jobb kedvem legyen :)